Abesztcement csővek

Azbesztcement anyagok: csôvezetékek (pl. ivóvíz hálózat)

Azbeszt bélés: csővezetékeken

Az Eternit márkanevet sokszor használják az azbesztcement termékekre, azonban 2001. óta csak azbesztmentes termékeket gyártanak és forgalmaznak ezen a néven.

Részlet Várszegi Csaba "Azbesztcement cső probléma az ivóvíz ellátásban"  című dolgozatából :

1925 és 1980 között (előtte és utána csak elszórtan) tömegesen használta az egész világ az azbeszt cement anyagú csöveket ivóvízhálózat létesítésére. Az anyag, melyet osztrák szabadalmaztatója az egyik jó tulajdonsága alapján eternitként (örökké tartó) szabadalmaztatott, és így is ismert, gyorsan megnyerte a csőhálózati foglalkozó szakemberek szimpátiáját. Néhány előnye a 100 évvel ez előtt ismert anyagokkal szemben, vagy azokkal együtt: viszonylag olcsó a gyártása, megfelelő szilárdságú, a vízellátásban található nyomásviszonyoknak megfelel, hőálló, tömör, könnyű, korróziónak ellenáll. Azt hitték örökké tart. Az akkor csodálatosnak hitt anyag ma a víziközmű szolgáltatók egyik legnagyobb problémáját okozza. Az örökké tartás helyett a tapasztalatok és a műszaki becslések alapján az eternit cső 50-60 év után anyagának átalakulása következtében kezdi elveszteni eredeti szilárdságát, növekedni kezdett a fajlagos meghibásodási mutató. A másik problémát az anyag mérsékelten tüdőrák keltő hatása okozta. 1970- ben hívták fel először a figyelmet erre a tényre. Hosszú igenek és nemek után szép lassan az egész fejlett világban leálltak az azbeszt cement anyagú vízcső gyártással. A ma is néha fel-fel merülő vitát az okozza, hogy a rákkeltő hatást az azbeszt szálak orális szervezetbe jutása okozza. Ennek viszont nagyon kicsi a valószínűsége (csősérülés, megfúrás, leszabás) a kiépült hálózatok esetén, mert sem a cső belső, sem a külső felületén nincsenek azbeszt szálak, tehát az ivóvízzel nem érintkeznek.

Egy osztrák vállalkozó, Ludwig Hatschek 1894-ben Vöcklabruckban egy megvásárolt papírgyárból építette meg mai napig is létező gyárát, melyben 1900 július 15.-én kezdte meg szabadalma alapján a portland cement töltőanyag és azbeszt szál vázanyag összetételű termékek gyártását. Először csak tetőfedő és homlokzat borító elemeket gyártottak, de 1915-ben egy olasz gyárban megkezdték az eternit csövek gyártását is. Maga az eternit anyag előállítása az egész világot meghódította, 1950-ben már több mint 200 gyár létezett az egész világon. 1970 –ben hosszas mérlegelések után az azbesztet az egészségre káros anyagnak nyilvánították, megkezdődött az azbeszt fokozatos kivonása a termékekből, a csőgyártás megszűnése. Sok üzem ma is gyárt eternit szerű anyagból készült termékeket, de az azbesztet üvegszállal, vagy műanyaggal váltják ki. A vöcklabrucki Hatschek üzemnek pl. 2011-ben 489 alkalmazottja volt. 1990 óta nem gyárt eternit csövet. Ugyanígy abbahagyta a Bécs melletti Biedermannsdorf Hatschek gyár is az ac csőgyártást. Egy érdekesség. 2012-ben egy torinói bíróság 16-16 évi börtönre és jelentős pénzbeli kárpótlásra ítélte a svájci Stephan Schmidheiny és a belga Cartier báró gyártulajdonosokat. Bűnük a bíróság szerint: haszon szerzés céljából nem tartották be a megfelelő egészségügyi előírásokat két olasz eternit gyárukban, és az azbeszt 3000 ember halálát okozta, és környezetvédelmi katasztrófát okozott. A fellebbezések után az eljárás ma is folytatódik.

Az azbeszt cement csőgyártási boom Magyarországot sem kerülte el. Az osztrák Hatschek cég 1903-ban Nyergesújfalún beindította az azbesztcement anyagú pala gyártást, amit majd 30 év múlva 1931-ben már ac csőgyártás követett. A gépeket a Mazza olasz cég szállította. A csövek, és mindennemű azbesztet tartalmazó termék előállítását 2001-ben szüntették meg. A hazai vízellátó rendszerek bővítésének csőigénye a hatvanas években rendkívül magas volt. Az ivóvíz nyomócsőnek kiválóan megfelelő öntöttvas cső gyártása 1968-ban leállt, a műanyag cső még nem volt túl népszerű. A megoldást az 1971-ben Selypen beindult második ac csőgyár jelentette. Jellemző adat: a tervezett évi kapacitás NÁ 200 mm átmérőre számolva a szintén olasz gépekkel 1300 km volt. Ettől az időtől már csak Reka kötést alkalmaztak. A gyár 2003-ban állt le. Jellemző a hatalmas igényekre, hogy a két gyár sem tudott minden igényt kielégíteni, jugoszláv (Dalmacijacement Splitben, illetve egy goricai gyár terméke), csehszlovák, osztrák import csövek is kerültek a hálózatokba. A 60-s évek végén pl. a Fővárosi Vízművek –igaz, hogy csak alacsony nyomásterhelésre, a Szentendrei szigeten kútvíz beszállítására használják- NÁ 1200 mm-s átmérőjű ac csövet vásárolt Ausztriából.

A hazai gyártó háttér, a múlt század hatvanas, hetvenes éveinek nagyszabású vízellátás fejlesztései és nem utolsó sorban a magyar öntöttvas csőgyártás 1968- ban történő leállítása mind, mind hozzájárultak ahhoz, hogy az azbeszt cement anyagú nyomó cső tömeges felhasználásra kerüljön Magyarországon. Sok település teljes hálózata ma is csak AC csőből áll. Tekintettel arra, hogy a gyártás egész világon való leállítása szinte pontosan egyezik a magyar gazdaságban bekövetkezett változás miatti vízigény csökkenés kialakulásával, az utolsó negyed század-a fejlesztések visszaesése miatt-alig hozott változást az országban üzemeltetett csőhálózatok anyagának összetételében. Így –az utolsónak hitelesnek tűnő, 13 éve készült- alábbi statisztika nagyjából ma is pontosnak tekinthető az arányok szempontjából. Csőanyag hossz, km Azbeszt cement 29 420 Műanyag 25 075 Öntött vas 3012 Duktil 200 8 Acél 2649 Sentab 269 Egyéb 222 Összesen 61494 Megállapítható tehát, hogy a csőhálózat durván fele eternit anyagú. Pontos adatok alapján csak becslés, hogy ennek a 30 000 kilométernek a fele 40 évnél idősebb, tehát elérte az általánosan elfogadott öregségi határt. Egyik legnagyobb hazai, vagyon értékeléssel foglalkozó társaság általában 50 évet vesz figyelembe, mint teljes leírási időt. Az ország víziközművei tehát mindkét problémával szembesülnek. A megoldás keresése, javaslat tétel, és egy viszonylag pontos országos helyzet megismerése céljából 14 nagy víziközművet kérdeztünk meg. Mind nagyvárosi, mind nagy regionális, mind megyei szerű cégek szerepelnek a megvizsgáltak között. Egy magyar szakértői vélemény 2012-ből A Fővárosi Vízművek megbízásából a BME készített egy kimerítő szakvéleményt az AC csövekkel kapcsolatban. A vizsgálat egyrészt 2003 és 2011 között folyamatos jellegű volt (összesen 303 csődarab került megvizsgálásra), másrész 2012-ben 14 helyről üzemelő vezetékből kivágott csődarab állapotát mérték be. A mérések laboratóriumi illetve CT jellegűek voltak. A megállapítások csak a csövek szilárdsági állapotával foglalkoztak, egészségügyi szempontokkal nem.

• a 30 évnél idősebb csöveknél az élnyomási szilárdság egyértelműen alacsonyabb értékű volt, mint a fiatalabbaknál
• szilárdság nem függ az átmérőtől illetve a falvastagságtól
• az ép falvastagság egyértelműen csökken a korral
• az élnyomási szilárdságra előírt értéknek (≥35 N/mm2) a minták 76 %-a felelt meg
• a gyakori csatlakozási (kötési) tönkre menetelek először szivárgáshoz, majd töréshez vezettek Fővárosi Vízművek

További info: szórt azbeszt